A tábor után szükségem volt egy hétre míg összeszedtem magam, viszont utána tényleg úgy éreztem, hogy szárnyal a lelkem. Jó néhány hétig átjárt a békesség, a nyugalom, a nyitottság, elfogadás érzése mások és magam iránt. Erősnek és stabilnak éreztem magam, a negatív gondolatok, félelmek elcsendesedtek. Jó érzés volt lenni, és létezni, lelkileg pihenni. Aztán az élet úgy hozta, hogy ez a nagyon kiegyensúlyozott állapot elmúlt, de az eszközkészlet amivel a tábor felvértezett megmaradt.
